Skip to content
1773–1805

A szabadság

Mihály Csokonai Vitéz

Szép szabadság! óh, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely tenálad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna.

Te könnyíted terheinket; Ha bú rágja szíveinket, Bíztatsz minket. Az oly madár igen ritka,

Melynek kedves a kalitka: Bár arannyal van béfedve, Mégsem telik benne kedve. Bár meg ne kelljen szűkűlni,

Mégis mindég fog készűlni Kirepűlni. Mit ér, mit ér a rabságban Kínlódni sok gazdagságban?

Mit ér minden, ha köteled Békós lábadon viseled? Ha a kínos szolgabot vér, Úgy a pompa, a nemes vér

S a rang mit ér? Minden vágy a szabadságra, Kevés a pénzre s országra; Több vágy szabadon pihenni,

Mint pénz közt gazdag rab lenni: Kivált egy bőlcs elme mindég, Egy poetai tüzesség Csak ettől ég!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A szabadság · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove