Skip to content
1773–1805

A rövid nap s hosszú éj

Mihály Csokonai Vitéz

A nap megint leszálla, Elvégezé futását; Sátort az éj csinála, Fonván setét lakását.

Így múlik életünk el, Mely most ragyog körűlünk, És végre mindenünkkel Gyász éjszakába dűlünk.

Az éj komor homálya Ismét ki tud derűlni, Mihelyt az ég királya Keletre fog kerűlni.

De óh, ha a mi fényünk Már egyszer éjjelen jár, Nincsen tovább reményünk Felvirradás felől már.

Míg hát az ég kinyitja Örömre hajnalunkat, S az éj be nem borítja Örökre víg napunkat:

Éljünk, barátim, e szép Kies világ ölébe, Mert majd az éjjel itt lép S borít setét ködébe.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A rövid nap s hosszú éj · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove