Inkább laknám Moldovába, Bukarestbe, Mintsem a candra, pénz-sípos, fene Pestbe. Búcsúzz hát el innen, hasam és erszényem, Mert itt pénzbe kerűl minden kedves kényem.
Itt holmi gőgös irka-firka uraknál, Kevély ráncba szedett homlokú uraknál Mit agárkodsz egy két sovány ebédéért, Kit begyűjtött sok begyűjtött rossz pénzéért?
Ember-veszekedésből te minek élnél, Rossz logikán zőldet kéknek hogy ítélnél? Törvényt tudni nem tudomány, csak soványság, Érte pedig időt veszteni pogányság.
Amidőn bér nélkűl kelletik szolgálnod, Méltatlanúl bút [és] sírást kell kiállnod: Ugyan kérlek, ítéld meg magadat, pajtás, Nem jő-e a szádra ezer bú s sóhajtás.
Büdös kőfalak közt poloskákkal élni, „Audiat, veniat”, sorra felugrálni, Koplalni és fázni, futni: nem okosság. Ruhádat koptatni több, mint a gyilkosság.
Ez elegy-belegy népek sodomájába, Török, zsidó, rác, német, tót rút nyájába Ne rühesítsd, arra kérlek, erkőlcsödet, Míveld, jobb lesz, eredj haza, öröködet.
Hiszen itt minden dicsőség csak abba áll, Ha az ember locsog, pipál, űl vagy sétál, Hörböl pergelt török babot szűk kortyokkal, Főldig érő füstfelleg közt olyanokkal,
Kik begyűltek ezerféle köntös-vázba Egy különös szabadságú pipaházba, Hol egyhúzamba félnapig is elnézik, Némely bolond csonttekékkel hogy tekézik.
Ez az egy látásra való csekély nézés És taksára szabott pénzcsaló tekézés Teszi már egy részét a gyönyörűségnek És a legpompásabb pesti dicsőségnek.
Szinte ehez hasonló a promenádé, Ahol: kicsoda ez? vajjon könnyen ád-é? Volt-e s hányszor ez a virág megaratva, Szép mód vagyon kitanulni sétálgatva.
Mert ez a hely út rende - - - - - - - Udvara apró kövecsekkel kirakva, Arra való, hogy a kőfal büdös gőze Akit átjár itten, magát kiszellőzze.
Mihelyt nyáron friss levegőt hoz az este, Puha kényességbe elő - - - - - - - - A dámáknak ide vágyjon pipeskedni, A feltett céltárgyra itten leselkedni.
Itt ha lyánt látsz is, ne véld ám, hogy szűz volna, Első kérésedre mindjárt ne hajolna, Mihelyt a lyány tizennégy esztendős leszen, Pesten mindjárt asszony-szolgálatot teszen.
Bál és szála, óh, gyönyörű nevezetek, Mely hatalmas erő vagyon tibennetek. Azon kerengő tánc kifejezésére, Amely tartozik az őrűltség nemére.
Cookies on Poetry Cove