Skip to content
1773–1805

A patyolat

Mihály Csokonai Vitéz

Levetkezett kedvesem, Már feredni készűl: Jer Múzsám! majd meglesem, Milyen ruha nélkűl.

De látod-é? nem mutatja Ő e bokroknak kincsemet, Őrzi vékony patyolatja Gyönyörűségemet.

Mint a napnak tekínteti, Mikor a setét felhőkből kivetkezik, Kiderűl s magát szebben kedvelteti, Ha csak vékony ködök fedezik:

Úgy az ő szépségei, Melyeket a ruha fedett, Komor fedelei Közűl kifényesedett.

És most csak egy világos Ködből súgározik, Melyből súgára méltóságos Fénnyel játszadozik. -

Oszolj széjjel, kis selyem köd, tisztúlj fel, Ne fogd el napomat, kis fellegecske! Bár tégedet drága pénzért, tanúlt kézzel Szövött is az ázsiai legszebb menyecske.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.