Skip to content
1773–1805

A kétszínűség

Mihály Csokonai Vitéz

Vélnéd, hogy a nyalkán pirosló Sodoma A legjobb gyümölcsök szép paradicsoma: Pedig ha skarlátja szádba ketté válik, Várt gyönyörűséged mind hamuvá válik.

Gyakran a mennyei illatú epernek Apró leveli közt kígyók is hevernek: Ne higyj a hozzája csalogató partnak, Ne véld, hogy sikamló hantjai megtartnak.

A szív igen szoros helyre vagyon zárva, Az ábrázat sokra fordítható lárva: Sőt még a beszéd is egy oly csalható jel, Hogy minden szándékot palástolhatsz ezzel.

Sőt a mosolygó száj, a vigyorgó szemek Egy ártalmas lelket fedező tetemek; Sőt mit mondok? vagynak olyatén Judások, Akiknek halálra árúl csókolások.

Oh, Jupiter! ha már a hamis arannak Ily tiszta jelei s bizonysági vannak: Ugyan hát a hamis szívű rossz embernek Testén ilyen jegyek miért nem hevernek?

Különben ki milyen portékákat árúl, Azoknak jutalma mind magára hárúl.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A kétszínűség · Mihály Csokonai Vitéz · Poetry Cove