Még csak - - - - - - - - Míg - - - - - - - - Vígadtam - - - - - - - Semmi - - - - - - -
Ha a nyárban a - - - - - - Lankaszta - - - - - - Itt a híves - - - - - - Eloltott - - - - - -
Ha tikkadó tetemeim Szomjúztak a melegtől Elevenedtek ereim A híves csergetegtől
De most Laura - - - - - - Nem oly hévség - - - Nincsen semmi, ah, - - - Mely óltsa e meleget,
Másszor tikkadt és elalélt Testem új életre jött, Ha e híves forrással élt, Mely itt zúg ez hegy előtt.
De most, noha csípésivel Kiszedi is fogamat, Mégis híves vizeivel Ez sem oltja szomjamat.
Mert minden cseppjét tüzemnek Heve megemésztette, Mihelyt lángoló szívemnek Lefolyt vala mellette.
(Mit csináljak? - e gyúladás Terjed; - a szél gerjeszti. Hasztalan minden fáradás! A vizet megemészti.)
Míg még gyengébb gyermek valék: Mely könnyű volt pihennem! Ily kínt még nem tapasztalék; Nem régólta van bennem.
Nem régólta csatáz velem, Ah, Laura, kedves alak! Ah! csak azólta viselem, Hogy egyszer megláttalak.
Tudom, Laura! e kín tőled Kerűlt; de nem esmerem. Ah, árthatsz-é? azt felőled Laura, hinni nem merem.
Hisz élettel kecsegtette Pillantásod szívemet - Úgy van: csak azért sértett e’, Hogy gyógyítson engemet!
Cookies on Poetry Cove