Ott, hol a patakocska nyájas habjaival csereg,
Laurám a csendes vőlgyben a violák közt szendereg.
Nyílt szájacskája csókolja a szűz liliomokat,
Szedd fel azokat
A szép csókokat,
Szedd fel, csendes szellet,
S lengvén Laurám mellett,
Súgd meg néki, hogy szám végsőt most lehellett.
Haldokló pásztor, állj meg! tartóztasd szádon lelkedet;
Tartóztasd, az enyim is csak a tiedtől éledett.
Én aludtam, s bágyadt hergésed szomorú szele,
Halállal tele,
Itt nyögdécsele,
Ámor rá felűle,
Mellyemre repűle,
Felcsiklandott szívem mindjárt rád hevűle.