Űzik már a fársángot, Bor, muzsika, tánc, múlatság, Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a fársángot! Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal Játszodtatok e világgal, De itt lepnek a papok: Fussatok hát, víg napok!
Pszt! minden táncpaloták! Ürűljön boros asztalom, Némúljon meg a cimbalom, Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták! Könyvhöz, dáma s gavallér! Elég volt a sok ördögnek, Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a szent pallér: Könyvhöz, dáma s gavallér! Itt a bőjt: koplaljatok! Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja. Szent ételt is szopjatok: Itt a bőjt: koplaljatok! Vége már a nőszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár: Úton-útfélen elég jár. Csont azoknak, kik késnek; Vége már a nőszésnek!
Élni kell a bőjtbe is. Azért aki szép párt lele, Nem zsíros az - élhet vele. Kukrikol a csirke is!
Élni kell a bőjtbe is! Jaj, siessünk, híveim! Mit érzek? - mi szent szag? wer da? - - Jaj! jön, - jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim: Jaj, siessünk, híveim! Víg lelkek! nem láttok már! Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek Leszek: s ez így legyen bár; Víg lelkek! nem láttok már. Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem: Azért álorcát kell vennem; Hogy ne lásson pap s barát, Most veszek már maskarát.
S fársángolok véletek, Rejtőzvén szent maskarában. A vallás álorcájában Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek. Most nyúgodjunk: Ádiő! Pislog a dáma s gavallér: Beteg, s oda a sok tallér. - -
Majd megjön tán egészsége, Hervadó kedve s szépsége; A kőltség is tán kijő: Most nyúgodjunk: Ádiő!
Cookies on Poetry Cove