Skip to content
1776–1836

NAPOLEONHOZ

Dániel Berzsenyi

Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság, Mellynek zászlóit hordta dicső sereged. A népek fényes csalatásba merülve imádtak, S a szent emberiség sorsa kezedbe került.

Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted, S isteni pálmádat váltja töviskoszorú. Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag: Benned az emberiség ügye boszulva vagyon.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
NAPOLEONHOZ · Dániel Berzsenyi · Poetry Cove