Skip to content
1776–1836

NACÁMHOZ

Dániel Berzsenyi

Beteg szívem tőrbe esett, Forrnak minden ereim, Békességem elenyészett, Hervadnak kellemeim.

Nem bír magával kebelem, Sebeimet nem rejthetem, Hullnak néma könnyeim. Ne légy kemény, édes Nacám!

Törüld le bús cseppjeit, S vedd szívedre halvány orcám Titkos esdekléseit. Szakaszd le a kinyílt rózsát,

Míg el nem veszti illatját S fodra bíbor díszeit. A szerelem az Istenség Jóltévő lehellete;

Boldog, akiben tisztán ég, S rokon lelket lelhete, Kivel magát vegyítheti, Lelkét lelkébe öntheti:

Éden annak élete. Jövel, te nekem születtél, Érzi minden csepp vérem, Miolta rám tekintettél,

Nyugalmam nem esmérem; Benned élek, benned halok, S hogyha tőled elszakadok, A koporsó lesz bérem.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
NACÁMHOZ · Dániel Berzsenyi · Poetry Cove