Jer, Lili! nézd, langyos szellők Lengetik a ligetet, S illatozó híves ernyők Mérséklik a meleget.
Jer, e szép juharlugosnak Dőljünk le árnyékára, S míg a gerlicék búgdosnak, Vigyázz lantom szavára.
Kedves gyermek! fakadoznak Kellemeid bimbai, Pihegnek már s dagadoznak Melled hattyúhalmai.
Az ifjuság kellemei Mosolyognak orcádon, S az életnek örömei Virítnak zöld pályádon.
Olyan vagy, mint egy szűz rózsa, Mely még csak tavaszt látott, Melyet csak harmatgyöngy mosa, S csak lágy szellőkkel játszott.
Mint egy Zephyr, mely virágos Ligetek közt lengedez, Illatokkal él, s balzsamos Violákon tévedez.
Gyönyörűség és vidámság Folyja körül ösvényed, Mert még a szűz ártatlanság Oltárán ég tömjéned.
De ki ne térj ez ösvényből, Melyen most rózsát szaggatsz; Oh, vigyázz, mert az örvényből Soha ki nem gázolhatsz.
Ha elveszted az erkölcsnek Intéző fonalait, Számtalan veszedelmeknek Leled labyrinthjait.
El ne hagyd őrangyalodat, Hív, szelíd erkölcsödet; Nyújtsd néki gyenge karodat, Hadd vezérljen tégedet.
Csak ő menti meg szemedet Ezer könnyhullatástól, Ő menti meg szépségedet A kora hervadástól.
Ő intézget karjaival Paphus virulmányain, S béfedez hív szárnyaival Az öröm hullámain.
Óh, ezer örvény és hinár Fogja pályád majd körül! De ha ésszel s erkölccsel jár, Hidd el, egybe sem merül.
Ezek légyenek őrei, Kedves gyermek, szívednek! Így a hiúság tőrei Meg soha nem ejthetnek.
Ezek ismértetik veled A sziréni hangokat; Ezek mutatják meg neked A gaz csapodárokat.
Szíved kedves rokonfelét Néked ezek választják, S földi éltednek édenét Karjai közt megadják:
Hol szelíd öröm s vidámság Lelke fog ápolgatni, S az aranykori boldogság Angyala csókolgatni:
Addig is, míg homlokodon Aranyüstök omladoz, Akkor is, ha majd arcodon A rózsaláng hervadoz.
Cookies on Poetry Cove