Skip to content
1776–1836

HORATIUSHOZ

Dániel Berzsenyi

Róma fenséges szavu Pindarussz, Flaccus! eldőlt már az Olympig ötlő Róma, s a roppant Capitoliumnak Szent tüze elhunyt.

Ám te élsz most is! neved és Camoenád A dicsőségnek tetején ragyognak. A halandóság köde fel nem érhet Fényes egedre.

Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel Gyenge Múzsámat! te emeld magadhoz Lantomat! fűzd rá tüzes ömledésed Aetherí szányát:

Hogy tehozzád felvigyen, és tevéled Tíburod csendes ligetébe rejtsen, Hol te olly sok szép örömet találtál Blandusiádnál.

Ott taníts engem nemes érzeményid Tiszta forrását huraimra csalni; Ott taníts: mint kell az idővel élni, S bölcsen örülni.

Ott taníts: nyúgodt megelégedéssel A dicső virtus menedéköléből A vad orkánok s habok üldözését Nézni mosolygva.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.