Skip to content
1776–1836

HELMECZI MIHÁLYHOZ

Dániel Berzsenyi

Mit írjak, édes Helmeczim, neked? Nemes tüzedről énekeljek-é, Vagy ifjúságod ért gyümölcsiről S baráti szíved érzeményiről? -

Ha én terólad gondolkodni kezdek, Csak egyet érzek, egyet gondolok, Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek; Csak azt: hogy édes a szelíd barátság

Még akkor is, ha csak képét öleljük Annak, kit óhajt szívünk messziről. Ím, gyüjteménykém vedd baráti keggyel, Érezze ismét gyámoló kezed:

S láttasd világgal, mint már láttatád. Kevés virággal szerzi meg Camoenám. - Oh! elvadulnak a komoly szemektől Áon mosolygó gyenge szűzei,

Mint a szerelmek édes istenei. Te még virágzol. Dőlj szép karjaikra! S az égi nektárt idd rózsás ajakkal.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
HELMECZI MIHÁLYHOZ · Dániel Berzsenyi · Poetry Cove