Skip to content
1776–1836

EGY SZILAJ LEÁNYKÁHOZ

Dániel Berzsenyi

Miért rettegsz kebelemben, Miért, félénk leányka? Mit félsz te, mint a kegyetlen Vadtól a kis bárányka?

Nem vagyok én ellenséged, Sem hitszegő csapodár; Hív lelket adok én néked, Míg koporsóm bé nem zár.

Tiéd leszek, míg e kedves Rubintajak csókot kér, Tiéd, midőn már e kegyes Szív csak akadozva vér.

Halld, melly édesen csatináz A völgy zengő csermelye, A víg madár mint zeng s trilláz, S mint nyög a filemile!

Majd ha a bús tél közelget, Ezek mind elnémulnak, Elrepül a szép kikelet, S örömeink elmulnak.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.