Mely zöld Tempe fedez, Chloé?
Mely bájos ligetek rejtekiben lebegsz?
Kit lát gyenge öledbe’ most
A szép esttünemény s Délia csillaga?
A mély tengereket hinár,
A jégszívet alakszín fedi álnokul.
Megcsalt engemet is tehát
Kisded mézajakad s kék nefelejcs-szemed!
Megcsalt! s rózsabilincseden
Más boldog csalatott néz mosolyogva rám.
Oh, nem véli, mi tőr lesi
A zengő labyrinth ernyei közt szegényt!
Gallyról gallyra vigan repes
És üdvezli az ég reggeli lángjait.
Majd elhallgat örömszava,
Lépvesszőre ragad, s fészke kalitka lesz;
Vagy vergődve kitépdeli
Hímzett szárnyait, és nyögve fut énvelem.