Mint a szerencsés harcos Olympián,
Kit megtapsol egész Graecia, s Pindarus
Megzeng, magát félistenekhez
Méri, s az ég özönébe’ ferdik:
Mosolygva nézi lelkesedett szemem
A bajnok ragyogó szobrait és halált,
Miolta tőled pályabért nyert,
Oh haza bölcs fia! szűz Camoenám.
Győztem! lerázták combaim a fövényt,
Izzadt fürteimen szent olajág lebeg,
Nevem kiküzdém a homályból,
S általadám maradékaimnak.
Hová, hová ránt ömledező hevem?
Oh, érzem gyönyörű bérem egész becsét,
Érzem, tetőled nyerni laurust
Melly diadal s mi kevély dicsőség!
Tőled, ki a jót tiszteled és nemest,
S általhatsz az igazt fátyolozó szinen,
Mely annyi visszás képzetekkel
Tölti, zavarja szemünk homályát;
Tőled, ki pályánk tárgyait ismered,
És nagyfényü atyád s híres ipad szerént
Ösztönt, paizst, tőrt nyújtva munkálsz
A haza, nyelv s tudomány ügyében.
Jer, jer, borulj le Pythia zsámolyán,
S honnunk isteninek áldozatot vigyünk!
Te tulkokat, bort, drága myrrhát,
Én amarant-koszorút s virágot.