Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?
Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!
Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!
Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!