Mi jót tettél a Hazának?
S a szegénynek, az árvának,
Ingyen vett javaidból?
S mit felelsz, ha még azt kérdem,
Mely szolgálat, milyen érdem,
Mely nemes cselekedet
Tett a tisztelet jelére,
Mely az erkölcs külső bére,
Érdemessé tégedet?
Az igazság hív barátja
Pirul, ha mellyeden látja
A becsűlet oly jelét,
Mely a pálcád alatt vérző
Rabszolgád nemesben érző
Szívén lelné jobb helyét,
S mely most, már első látásra,
Kit-kit majd bosszonkodásra,
Majd nevetésre fakaszt;
Mind tudván, hogy árulkodva,
Vagy rútul alacsonykodva,
S csúszva mászva nyerted azt.
Őseid korcs unokája,
Nevek fényének rozsdája,
Gyáva, kevély, üres agy!
Buda-Pest látja s mondhatja,
Hogy feleid gyalázatja,
S mások majma, csúfja vagy!
Hevességed
Buzgóságod } - szalma tűz
Melyből - - - - - - -
Kiki bátran csúfot űz.
Vérit, életét, vagyonját
Adja, hogy segítse honját
Számtalan szükségiben
v. Halmozott inségiben
Lovadon alig tudsz ülni
A tudomány s szépmesterség
Józan ész s szelíd emberség
S a felvállalt új tisztségnek
Más viselje terheit
Mit a fényes úri nem?
Díszes erkölcs, jeles elme,
S érdem nélkül - semmi sem!
Adhatott-e néktek arra
Just, hogy a derék magyarra
Görbe szemmel nézzetek?