Ez tehát érdemeim ára,
Igy fizetnek nékem is!
Gonosztevőknek sorsára
Juttatának engem is!...
Lelkem! vedd ezt gondolóra;
Nehogy, ütvén majd az óra,
Készületlenek legyünk.
Üdvöz légy, ó örök álom!...
Földi jók! maradjatok.
Nem irígylem, nem sajnálom,
Amivel bíztattatok. -
Ti, kik erkölcsim tudjátok,
S holtom írtózva halljátok,
Kedvesim! ne sírjatok.
Alkotómnak rendelése
Igy engedte végemet,
Legyen áldott a tetszése!
Végye vissza éltemet!
Bár megcsalt álmodozásom,
S rövid volt pályafutásom,
Térdet hajtva engedek.
Jer szabadság szent szerelme,
Bátorítsad lelkemet:
Ellenségid dühödelme
Érted ontja véremet.
Hogy hazám hű fia voltam,
Hogy balsorsát panaszoltam,
Ime vétkem ez vala.
Te, kiért most könyveimnek
Folyva foly le zápora,
Ó!... hült tetemimnek
Hogyha nyugszik majd pora:
Ne higyj a rágalmazásnak!
(Becstelen sírt azzal ásnak)
Tudjad: “áldozat vagyok!” -