És megnyitá!... Ne sírj, ó szűz!
Szüntesd szemednek záporát.
Ne háborítsd, ó drága szűz,
Barátom nyúgovó porát!
Őnéki megnyitotta már
Révét a jóltevő halál:
A mí hajónk habok közt jár,
S nem tudjuk, partot hol talál!
És most azért sohajtanak
Ott szenvedő barátjai:
Hogy együtt nyúgodhassanak
Hamar mindnyájok hamvai.
Letette minden terheit,
Nem csüggnek láncok karjain;
Nem várja Bécs kegyelmeit -
Az ég segíte kínjain.
Megesküdt ellenséginek
Nem érzi már irígy dühét
S hatalmas üldözőinek
Mosolygva nézi mennykövét.
De szűnjenek már jajjaink,
Ne háborítsuk hűlt porát,
Ne vádolják panasszaink
A minden élet eggy urát.
Elűzi majd a jobb idő
Ügyünk setét homályait,
Kifejti s délre hozza ő
Sok szenvedésünk titkait.
Hazámnak egy jobb gyermeke
Fekszik hazátok széliben,
De hangzik most is éneke
A nagy Dunának mentiben.
Nyúgodjanak bár hamvai
E messze tartományokon,
Él híre polgártársai
Emlékezet-táblájokon.
Nevének fénye, míg Bihar
Fennáll, homályba nem menend;
Ragyogni fog, míg a magyar
Magyar s szabad polgár leend.