Élj, nődögelj, és nyúlj fel az ég felé,
S terjesszed ernyős ágaidat, te szép,
Te társaid díszére termett
Kellemetes fiatal fa! mellyet
E zöld berek főbb szálai közt maga
Választa Fánnim, hogy lekötött hitünk
Tanúja lennél: szíveinknek
Titka reád vagyon íme bízva!
Tartsd fenn sokáig párasodott nevünk
Első betűit; mellyeket a kegyes
Hűsége bővebb zálogául
Metsze hajadra saját kezével.
Hallottad édes hangozatú szavát,
Megbájoló szép új fogadásait,
S szent esküvését; láttad a hív
S állhatatos szeretők jutalmát.
Élj, s nődögelj, ó drága szelíd fa! légy
Boldog szerelmünk néma tanúja; s hagyd
Új életem víg kezdetének
E jeleit nevekedni véled!