Fő díjra vágysz: a cél magas; Szűk és kemény az út. Érzed, tudod, mi jó? mi rossz? Érzed, mi szép? mi rút?
Adott az ég oly oktatót, Oly hű s kegyes vezért, Amillyen nélkül senki még Tárgyához el nem ért?
Érezd, ifjú! s tanuld ma már, (A múzsa megtanít!) Embert s művészt naggyá mi tesz, Mi halhatatlanít.
Nem hallgatván az oskolák Hiú tetszéseit, Kövesd az ész s tapasztalás Örök törvényeit;
Kövesd saját indúlatid Szentebb hevűletét, S elméd önként fellengező Szabad repűletét.
Emelkedjél fel szárnyain Az ég hajlékihoz, S a hit, remény és képzelet Végső határihoz.
Keresd, imádd az Alkotót Hatalma székiben; Szemléld, csudáld munkáiban, S munkái rendiben
Vizsgáld az élet s társaság Ezernyi titkait. Tanuld nemed, néped, s hazád Viszontagságait.
Járd öszve századink sorát, A régi s új időt, - S tiszteld, magasztald mindenütt A jót, nagyot, dicsőt!
Buzgón ohajtván nemzeted Díszét, igaz javát, Halljad Mohácsnál nyúgovó Ősink intő szavát.
Állj meg kipusztult váraink Bús omladékain: Ültess borostyánt bajnokink Gyöplepte halmain;
Hogy, akik édes honjokért Ott sírba dőltenek, Örökre minden hű magyar Szívében éljenek!
Ébreszd, tanítsd az elfajult, A gyáva, büszke, rest, S más érdemével kérkedő Sok nemtelen nemest;
Ki, nem tekintvén, hol s mikor És melly időben él, Dőzsölve tölti napjait, S barom gyanánt henyél.
Ha víg öröm, ha szebb remény Gerjeszti kedvedet; Ha bú, ha gond és fájdalom Epeszti lelkedet:
Fogd lantodat; verd! s eggyesítsd Igéddel hangjait, S öntsd új dalokba felhevült Érzésid árjait.
Zengj, énekelj, mint a madár, Mely hegyre völgyre száll, S csak szíve titkos ösztönét Követve hangicsál.
Cookies on Poetry Cove