Maradjatok, világi jók!
Nem kell jutalmatok.
Szolgáljon más! E bujdosók
Feladnak rajtatok.
Mutasd, gonosz Szerencse, már
Hatalmad ostorát;
Öntsd ártatlan fejekre bár
Csapásid záporát.
Ne szánjad érző szíveket,
Légy bármi mostoha:
Ez eggyetértő lelkeket
Le nem nyomod soha!
Törd öszve, jer! sajkájokat
Öntsd újra mérgedet;
Indítsd fel a mély poklokat,
Töltsd bé vad kedvedet;
Jer, minden földi szörnyeteg,
Jer, álld el útjokat;
Okádj te, égi fergeteg,
Ordítva lángokat;
Halomra régi székiből
Omoljon a világ: -
Erkölcse szent ösvényiből
Míg él, egyik se hág!