Óh, magas egeknek, nagy mély tengereknek igazgató Istene, Szárazföldnek víztől, sötétnek világtól elválasztó mestere,
Uram, ím, kiáltok, én könyörgést nyújtok, nézz áldozó tüzemre! Nagy búsulásodban, tüzes haragodban ne feddj meg most éngemet,
Sok gonoszságomért, fertelmes bűnömért ne ítéld meg lelkemet, Ne sújts, se ne büntesd, előled el se vesd nyomorodott fejemet!
De könyörülj rajtam, mert már elbágyadtam bűneim terhe alatt, Bűn lelkemet veszti, betegség tökéli senyvedett csontaimat,
Te, Uram, ez tőrben, lelki fekélyekben orvosold meg szolgádat! Lelkem is elrémült, fejem penig hevült gyakor kísértetekkel,
Időről időre jőni segítségre meddig halogatod el? Már nagy sok ezerször általjárt az nagy tőr, jüjj el már segétséggel!
Fordulj hozzám arccal, lássam valósággal orcád élő vígságát, Mint kígyót ó héjból, ez sok álnokságból ments ki szegény szolgádat,
Idvözíts lelkemet, irgalmasságodért kóstoljam jóvoltodat! Mert ha szent könyvedből, vérrel nyert környékből éngemet el-kitagadsz,
Pokolnak tüzére, végetlen veszélyre bűneimért taszítasz, Soha háláadást, örök magasztalást úgy éntőlem nem hallasz!
Ímé, megfáradtam, ugyan ellankadtam gyakor fohászkodásban, Mind éjten-éjtszaka szemeim világa elfogy az nagy sírásban,
Könyveim, mint patak, széllyel úgyan folynak éjjeli nyoszolyámban. Súlyos kezeidet, sudaras vessződet testem el nem állhatja,
Mert az ellenség is, imitt is, amott is fejemet pirongatja, Kétféle veszélyben, mint tengeri szélben testem halálát várja,
De mindazonáltal forduljatok háttal, lelkemnek ellenségi, Távozzatok tőlem, s menjetek előlem életem kergetői,
Azkik álnokságnak, nagy sok hazugságnak voltatok követői! Mert én szám szózatját, buzgó imádságát az nagy Úr meghallgatta,
Nagy sok óhajtásim, sűrű könnyhullásim orcámról mind elmosta, Mint napot rút ködből, undok bűneimből lelkemet megtisztítta.
Tahát szégyenséggel, hátra sietséggel ellenségim fussanak, Megvakult szemekkel, reszketeges kézzel már mind elnémuljanak,
Ugyanazon tőrben, kit hántak előmben, nyakra-főre hulljanak! Ezt megengedd, kérlek, ne nézzed bűnömnek megsebhető dagályát,
Ha tisztességemre látod életemre szívemnek kívánságát, Mert én benned bízom, tudom, hogy meglátom örömöm felkölt napját.
Cookies on Poetry Cove