Óh, én Istenem, ím, mi törtínék én szegény fejemen? Kit reménleni ingyen sem tudtam volna életemben,
Kiért csak hálát kell néked adnom, mert megérdemlettem. Azelőtt való reám bocsátott kemény ostoroddal
Meg nem tanulék, s ihon, mint járék véled, én Urammal! Még sincs mit tennem, hozzád kell esnem én imádságommal.
Ha ennél nagyobb ostort bocsátsz is reám, megérdemlem. De kérlek, Uram, szinte az földhöz ne verj immár éngem,
Szent fiad által tött ígéretid jussanak eszedben! Ne adj felettébb az kísértetre, csak míg eltűrhetem,
Mert nyilván látod gyarló voltomot, én édes Istenem, Ha elhagysz éngem, óh, hová légyek? Kétségben kell esnem.
Igazságodot irgalmasságod, kérlek, felülmúlja, Csendesedjék meg szent felségednek felgerjedt haragja,
Szent lelked által szegény lelkemnek légy vigasztalója! Szinte elfojtott és majd megemészt éngem az sok vétek,
Csak tőled lehet vigasztalása keserves lelkemnek, Ne vond meg tehát, kegyes Úr Isten, örömét szívemnek!
Te minden jóra fordíthatod meg az én bánatimat, Ne vess el azért, Uram, előled, kérlek, mutasd meg azt,
Hogy jó Isten vagy, és meghallgatod fohászkodásimat. Ezen is kérlek, ne tarts sokáig rajtam haragodot,
Fordítsad immár kegyelmességre bosszúállásidot, Érdemem szerint ne büntess éngem, te szegény szolgádot!
Mi hasznod benne, ha martalékja lészek az Sátánnak? Hiszem nem néki teremtettél volt, hanem temagadnak.
Kínszenvedését vallyon héában hagyod-é fiadnak? Lám, énértem is szinte úgy megholt, mint az nagy szentekért,
Tartozol tahát éngemet is meg- hallgatni kedvéért, Hallgasd meg azért fohászkodásim, az ő szerelméért!
Szívem állását és kívánságát voltaképpen tudod, Semmi előtted elrejtvén nincsen, mert te nyilván látod,
Tarts tisztán azért az én szívemet, és adj bátorságot. Teljes éltemben kiért dicsérjem, Uram, felségedet,
Adj erőt arra, hogy segítségül híhassam nevedet, Írasd bé, kérlek, az te könyvedben én könyörgésimet!
Emlékezetre kik mindenkoron légyenek előtted, És ne bocsássák bosszúállásra szent Istenségedet,
Te szent fiadért, kinek örökké légyen nagy dicséret!
Cookies on Poetry Cove