Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak, Kristus, másod személye! Régi vitézeknek, roppant seregeknek győzhetetlen Istene!
Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok, vigy, kérlek, vitézségre! Régenten Dávidot, juh mellől az pásztort víd királyi felségre,
Midőn Góliáttal, az nagy óriással megvíva szemtől szembe, Kit reménség ellen csudálatosképpen adál néki kezébe.
Jó Makkabéusnak, Jeftének, Sámsonnak, Gedeonnak, Juditnak Eszet, bátorságot adál diadalmot, hogy vitézül járnának,
Midőn benned bízván, hadnagyságod után szerencsét próbálának. Most is vitézeknek te vagy bátor szívek, kik véled dicsekednek,
De az kevélyeknek, kik mással kérkednek, csak szégyenvallás helyek, Mert kit te nem segélsz, szíve, esze elvész, hátat ád ellenségnek.
Az te nagy nevedben én is most, Istenem, kötöttem fel szablyámot, Sok jó szerencséket várok csak tetőled, s vitézlő sok szép jókot,
Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért járom, tudod, utamot, Hanem szent nevedért s az szép tisztességért, kiben megkisebbítél,
Noha nem méltatlan, mert rút és szántalan bűnömért rám gerjedtél, De felejts el, kérlek, undok vétkeimet, lám, már eléggé vertél.
Te vagy szál kopiám, te vagy éles szablyám, jó lovam hamarsága, Elmémnek vezére, karjaim ereje, én szívem bátorsága,
Bízván szent nevedbe, mégyek örvendezve, bátran káromlóidra. Csak tereád hadtam életemet, Uram, valamely helyen járok,
Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket csak jóvoltodtól várok, Orcámról töröld el szép vitézségekkel szégyent, kit mégis vallok,
Hogy vidám orcával, szép háláadással én felmagasztaljalak, Ez széles világnak téged hadnagyomnak örömmel kiáltsalak,
Vérrel festett szablyát ki adsz olyanoknak, kik zászlód alatt járnak.
Cookies on Poetry Cove