Skip to content
1804–1858

VÁNDOR ALKONYDALA.

József Bajza

Csüggedezve inganak A kifáradt láb-inak; Esthomály borong utamra, Szállnak a fény bájai

Idvezllek, ti béke honja, Gyászfenyűk magányai! Puszta tér vadonjain Hagytak útitársaim;

A korányi bíbor égben Fenn ragyogló istenek: Kény, dicsőség és szerencse Fellegekben tűntenek.

S mint sötétes éjjelen Bolyg a sajka fénytelen, Úgy bolygék magamra hagyva Hozzád, csendes ősi hon!

S boldog én már megpihenni Itt fogok nyugpartidon. Küzdjetek ti, küzdjetek, Szélvész-hányta tengerek

Örvényin, villám s habokkal, Bájremények csolnakán: E sötét partnál kiköttök Majd a hosszas út után.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VÁNDOR ALKONYDALA. · József Bajza · Poetry Cove