Oh égető kín,
Oh gyötrelem
Viszonláng nélkül
A szerelem!
Felettem éj, nap
Sötét ború,
Szemembe, könnyek,
Szivembe’ bú.
Nem érti titkos
Küzdésimet,
Kit lelkem óhajt,
Lelkem szeret.
Keblembe’ dúl, forr
Vágy, félelem;
Gerjelmim önkényt
Fedezgetem.
S ah nincs oly Isten
Ki sejtené,
Ki néma nyelvem
Megfejtené.
Kereng a tér föld,
Az ég velem;
Nyugalmam, enyhem
Nem lelhetem.
Oh égető kín
Oh gyötrelem
Viszonláng nélkül
A szerelem!