Mit rejt a kétes jövendő? Mért borúlt a láthatár? A lelkek mély aggodalma Szertelen viharra vár?
Végitélet kürtje szólít Élők és halottakat? A Cherub lángszárnya zúg-e Megnyitván a sírokat?
Oh nem! - Népek háborognak, A föld egy nagy Óceán, Melyet megbántott kedélyek Féktelen hatalma hány;
Forr a nemzetek haragja, Megmozdúlt a félvilág, Mert az élet szent nyugalmát Zsarnokok felforgaták.
Földön nincs többé igazság, Csak népgázló hatalom; A szabadság mérges gúny lett! Börtönkínok irgalom!
Harci zsákmány a tulajdon, Senkinek sajátja nincs, Honfihűségnek jutalma Vagy kötél vagy rabbilincs!
Jogbitorlás címe: törvény, Rend a zsarnokkény neve, Ember társadalmi léte Életundorrá leve.
Ámde megjön a bosszúnap. Büntetendő vétkeket, Hozván a sanyargatókra. Kárhozást, enyészetet.
Kelnek újra forradalmak, Megkezdendők a csatát, Bérencek sok ezre ellen Küldve milliók hadát.
Megdördűl a harci orkán, S büszke várak, paloták, Tornyok omladoznak össze, S vérben úszik egy világ:
S Isten eljövend itélni Népeket s királyokat, S pillantása porba sújtván Embergázló trónokat,
S visszaadva millióknak A természet szent jogát Zengni hallunk földön-égen Békehirdető imát.
S a rabszolga újra nép lesz Élvező törvényeket És az ember újra ember, Aminek teremtetett;
S a Szabadság templomában Trónt az Igazság emel, Melyet minden földi féreg, Minden fűszál ünnepel.
Cookies on Poetry Cove