Száz csatán ezer veszély közt Vívtam éretted, hazám! Ágyuvillámok dörögtek, Szablyazápor omla rám;
Hol a harc lángvésze állt, Ott kerestem a halált. Dárdaélek közt rohantam Elfoglalt zászlóidért,
Arcom izzadt, hulla vérem, Ínség, baj csoporttal ért; Éltem gyakran percen állt, De nem leltem a halált.
Nyertem zsákmányt, és szereztem Fényes győzödelmeket, Ám nem irthatám ki végkép Régi ellenségedet.
Rongált, dúlt az, szép hazám! S sorsod búsan átkozám. Átkozám, mert balszerencséd Kebledben tenyész vala,
Tartományid elhagyá az Egyetértés angyala. Pártviszály kiűzte őt, A rend- s békehirdetőt.
Rajtad vérözönben folyt el Esztendők hosszú sora, Bünhödél: néped bünéért Vert az égnek ostora.
S még feletted dörgenek Vész-terhelte fellegek. Itt állok most ősz hajakkal, Fegyvert nem bír már karom,
Elhúnyt lelkem lángja s lettem Néptelen ház, puszta rom. Tűnik, hamvad életem: Isten hozzád, nemzetem!
Isten hozzád, ifju hősfi! Nagyra indúlt sarjadék, Kit nemzettem a hazának, Gondsúlyok közt ápolék;
Bajnoknemzetség faja, Szép remények bimbaja! Kösd e kardot oldaladra, Vedd e zászlót, gyermekem!
Sokszor látták diadalmim Ellenséges ezreken; Hőstől vedd emlékjelűl, És apádtól örökűl.
Győztem én: de diadalmim Vég célt még nem értenek: Menj te bátran, küzdj előre, Áldjanak meg istenek,
Kit veszély nem retteget, Az nyer győzödelmeket. A szabadság szép virági - Úgy akarták végzetek! -
Ész mindenható tüzében S vérmezőkön termenek: Int a pálya, ifju hős! Karddal, ésszel légy erős.
Cookies on Poetry Cove