Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.
Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.
Halk fák gyönyörű gyöngéd
ujja rajzol a színes ég
hártyájára bogas kínai titkokat.
Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.
Déltől harmatos estig
járhatsz könnyü kabátban és
olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén
olcsó hirlapodat s borzatag ámulván
országok születésén,
népek vészteli életén,
míg körötted a fák nőnek, a rügy buvik
a fű sarjad, a fűz sárgul, a mandula
habzik, mint a szökőkút,
ejtve szirmai záporát
minden szélre. Be jó volna ma bolygni mint
hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon
hetykén, sorra köszöntve
Sédet, Sárvizet és Siót.