A csöndnek
folyóján
pár deszka-
darab.
Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.
Támolygva
tolongnak
a hídon
vakok
kis görnyedt, japános, naiv alakok.
A lelkük
a testből
ki sem lát
soha.
A deszkát belepte iszamlós moha.
Se korlát
Se hídrács
legörbülve
mind
Padlóig
derékben
letörpülve
mind
lenn útat magának kezével tapint
üres szemgolyójuk
szanaszét tekint
faruk meg feltolva
a zord égnek int
Mind bukdos
botorkál
gyámolatlanul
És olykor
kezével
a semmibe nyul
És olykor
tört lécen
hintázni tanul
És néha
fülökbe
jön egy
csobbanás
És néha
szemükbe
csap egy
loccsanás
a Csöndbe taszítja le társát a társ.
S mi zajból
van e Csönd?
Zubognak a
habok.
A Csöndnek kis hídján tolongnak a
vakok.
Egy bús fűz hullatja ágak záporát.
Széles hold kacagja, mint gúnyos barát
szegény kis támolygó vakoknak farát.