Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,
Isten művét rongálja bármi rontás, meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.
Fenn sötét vízben arany csónak úszik lenn arany vízben úszik barna csónak, A menny párkányán amaz lengve kúszik az rengve csúszik tetején a tónak.
Amaz ében egébe felbucsúzik (mint multba emlék) meg sem áll a szónak, mégis a vizet mind aranyba fösti, mely lenn sötét csónakunkat füröszti.
Én csöpp hazám! be messze vagy, be rejtett, fény nélkül és magadban kushadó a sors nagy árja féluton elejtett s állsz mozdulatlan mint a lusta tó
lusta tó, melyet Isten is felejtett nyúlsz Adriákig, bágyadt poshadó: holt tükrödön, színjátszó síma márvány, vigaszul villog sok beteg szivárvány.
Nunquam revertar - mondta Dante hajdan nunquam revertar - mondanám bár én is nunquam revertar - harci zivatarban nunquam revertar - tömlöc éjjelén is
nunquam - legyen az Isten átka rajtam revertar - bárha beledögleném is üvölteném én is az ő helyébe’ nunquam revertar - századok fülébe!
Szálljon a lelkem sárga lobogóval messze kerüljön minden gyáva bárka szálljon a lelkem sárga lobogóval s gyáva ha lát, legyen az arca sárga
szálljon a lelkem sárga lobogóval feléd új kórok, új veszélyek árka, szabad, magányos, bús, beteg hajóval szálljon a lelkem sárga lobogóval.
Cookies on Poetry Cove