Kinek nevével élek, kardos angyal önts hevet belém, kígyóval csatázni, önts hitet belém, ördöggel vitázni önts, megbirkóznom az örök varanggyal,
+++ Ez a rémek pápája, tiarával, minőt pápák viselnek és szemekkel, minőt békák viselnek, s pikkelyekkel s sárga mirigyek mérges ótvarával.
Rút szemörcsén ragadva nyúl a méreg, melyre csak rágondolni álmot-orzó, groteszk, mint a Böcklin-mintázta torzó, fején nőtt tiarával büszke féreg.
+++ E roppant béka, testnyi súlyu szellem ez éjjelente paplanomra mászik és érzem, hogy a paplan selyme vásik s eláll a vérem, elszorúl a mellem.
S kezd hangtalan a békák óriása beszélni s kancsal zárt lelkembe nézni, erényt dicsérni és Eötvöst idézni: »Csak az önzőnek nincs vigasztalása.«
+++ Szónoki hévvel szól és nagy kenettel: »Csak az lesz boldog, ki mást boldogítand, szegénynek ád s nem feledi a hittant S nem kenekedik csiklandó szemettel.«
Én mondanám: »Csúf pápa vagy te, lélek, és tudom, hogy mind ilyenek a pápák, méregnek azt az erényt prédikálják, mely nem erény, mert nem erő«, - de félek.
+++ »Boldogtalan, ki csak magára gondol!« szól, paplan ráncán mérgét lebocsátván. »Olvastad Stirnert?« - kérdeném, de gyáván elnémulok nyomástól s borzalomtól.
És ő nem némul. Nedves tiarája s fényes szeme sillámlik a sötétbe - Ó szent Mihály, leborulok elébed. Kardos angyal, kinek a fény arája,
+++ kinek nevével élek, fényes angyal, önts hevet belém, kígyóval csatázni, önts hitet belém, ördöggel vitázni s erőt, birkóznom ez örök varanggyal.
Önts belém önzést, angyala a harcnak, hisz önzésnél e földön van-e drágább? az Úr önzésre építé világát, önzés a legjobb köszörű a kardnak,
+++ önzés a harcok legkülönb szitója, miket az Úr itt rendelt örökössé: harag és önzés tesz szivet nemessé s a bátor önzőt a nagy Isten ója.
Miért teremtett ösztönnel s erővel, ha sutba rejtem ösztönöm s erőmet? énvelem célja van a Teremtőnek és nem vitázhatom a Teremtővel.
+++ És ösztönöm s erőm azt sugja: Nézd csak te elnémulsz és minden szó a másé, te elmaradsz és minden rózsa másé: légy mint a más, oly öklös, durva, csélcsap.
Mért csúf, ha jó szellem, e békapápa? önzésre nyálkás, élni indulatlan, és mert nem önző, vigasztalhatatlan (csak az önzőnek van vigasztalása.)
+++ Önzés angyala, jőjj el, lángos angyal önts hevet belém, kígyóval csatázni, önts hitet belém, ördöggel vitázni, önts, megbirkóznom az örök varanggyal.
Cookies on Poetry Cove