Skip to content
1883–1941

[Rossz utakon döcög már velem...]

Mihály Babits

Rossz utakon döcög már velem az életem: de minden útját szeretem. Mint akivel egy bolond vonat

vad ég alatt sivár, gonosz tájon halad s amint fa és cserje tünedez, elrévedez:

zord út, de milyen érdekes! Egymás után marad minden el. Kopár e hely! De szívem fölizgulva ver.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
[Rossz utakon döcög már velem...] · Mihály Babits · Poetry Cove