Majorca fényes udvarán ragyog a nyári nap Lovagol Raymond Lullius, Egy szomorú lovag.
„Mi bánt ugy, Raymond Lullius, hogy arcod halovány? szolgád nagy gondja bánatod, szavad parancs: kivánj!”
„„Kivánok éjjel-nappal én oly kivánság apaszt: mit én kivánok, jó Rupert, nem hozhatod meg azt.””
„„„Kerülve társat és pohárt magányos bánat öl: no valld be, Raymond Lullius, a szerelem gyötör.”””
„„Szerettem én, szeretek én s sem éjem, sem napom, pajtás, kiért epedek én, soha meg nem kapom.””
„„„„Bolond vagy, Raymond Lullius, és aki hall, sem ért: hisz jól tudod, minden leány dobog szerelmedért.””””
„„Némán eped szerelmemért, verseng is száz leány: hideg leányt szeretek én, ki nem tekint reám.””
„„„„Szólok neki: szavamra tán megszánja búd hevét: jer, súgd meg Raymond Lullius a kedvesed nevét!””””
„„Az ajka néma, hűs koráll, De szeme csupa láng, S a termete, mint a tiéd, Oly karcsu és nyulánk.””
„„„„S ha engemet szeretsz szegény a szívem szán nagyon: jer éjjel udvarom alá, ajtóm nyitva hagyom.””””
Setét a vár és udvara, az éjjel néma vak; ott oson Raymond Lullius, egy ujjongó lovag.
„„Ma éjjel ablakod alatt dalol a csalogány meglopom forró szívedet te jéghideg leány!”” -
„„„„Gyere be Raymond Lullius, szegény beteg bolond; gyere be: amit látni fogsz senkinek el ne mondd.””””
Ott fűzni kezdi a füzőt, feszűl a könnyü váll, Dús keble vánkos-hintaként hangos ütemre száll.
Gombolná ott a gombokat, de melle ugy dagad: Bizony bizony letépi mind a gyöngyös gombokat.
Fuss innen, Raymond Lullius, mert férges a virág, kehelyben, hűs szirom mögött nem tudhatod, mi rág.
Fuss messze Raymond Lullius Átkozott a virág s a szűzen viruló huson pusztit egy szörnyü rák. -
A durva hajnal a mezőn álmossan pillogat: messze fut Raymond Lullius az átkozott lovag.
Csalmája porban elmaradt Letép capát, kecsét: ó jaj, mikor feledheti e mell genyedt kecsét?!
„„Köszönöm édes paripám, eddig hogy elhozál: előtted síma sík: eredj szabadon vissza már.
„„Eredj; s deli kancát ha látsz fuss boldogan neki, kinek sörényét púszta szél vigan lebegteti.
„„Eredj; nekem nem kell tovább sem szolga, sem barát: ne lássa többé Lullius Majorca udvarát.””
Cookies on Poetry Cove