Skip to content
1883–1941

Protesilaos

Mihály Babits

Tudtad jól, hogy aki lába legelőbb érinti meg Trója földjét, Trója földjén, trójai harcban veszni fog: mégis amint trójai partra ért el görbe csónaktok, legelsőnek ugrottál ki trójai partra, hős görög.

Bután bámult vad hajós és döbbent az elszánt sereg kőszoborrá válva, míg te trójai parton, mint egy isten néztél vakmerőn a vészes trójai földre. - Mint egy isten vágynék én is vészes partra első lépve halni meg.

Nincsen engem aki aztán várna három szép órára akiért az alvilágból újra halni visszajárnék (kit e földön megszerettek, mindörökre visszajár;) Nem lesz nékem Láodamejám, nem vár engem senki már

mégis ha elért az újdon partokon elsők szent halála, újra küzdeni, bár mint árnyék, trójai földre visszaszállnék.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Protesilaos · Mihály Babits · Poetry Cove