Prológus

Király, király, közönség... ezen a bús telen milyen versek köszöntsék szined ez estelen?

Zenész, amíg zenéd szól, figyelve, hangtalan, tudunk-e mint egyébkor élvezni gondtalan?

Ó, zongorás, ma rajta, verd, verd a zongorát, hogy át ne halljuk rajta a fegyverek zaját!

S te hegedűs, te gyermek, a hegedűt rikasd s nyujtsd bővön a kebelnek e rittató vigaszt,

s a tompa dobra, melyet szívünkben ver a gond, zenédből puha selymet csavarva jól bevond,

hogy ne halljuk a dobszót, a tompa gond szavát, gyermekszivedből jobb szót bocsáss szivünkön át:

nem tiéd igazában, ó, harcok istene, e föld, míg a világon van gyermek és zene!

De nem léhán felejtve, de nem mint bús madár, fejet a szárnyba rejtve, a zene ez a szárny -

de nem vakon mulatjuk időnket, balgatag, lebukva, léha hattyuk - s a zene a patak: -

röpítsd, ó szárny, ragadva, ki tétlen csüggedett, s jusson viz a patakba locsolni a sebet.

Ó, zene szent segítség, patak, mely zengve lejt, vizeid édesítsék a könnyek tengereit!

Ó, zene enyhe nedve, tőled gyógyúl a hit, te vidítod peregve katonák lábait,

bezengve messze síkot, veszélyek mezejét, peregve te vidítod únt harcok ütemét:

nekünk is zengve mélán vidítsad a valót: lásd, nem feledni léhán kivánunk takarót,

hanem hogy édesednék a bánat, a bajok, és lenne kincs az emlék, mely szívünkben sajog

valamely kedvesünkről - kinek ne volna lent? - egy fiatal fiúról, ki értünk messze ment.

Talán az anyja mellett gyermek volt mostanig, és most ki tudja, merre szenved, ki tudja, mit!

A lelkünk egyre nála, - minden emléke szent, s dal lesz, ha hal, halála, ki értünk messze ment,

dal lesz, ha hal, halála, ki értünk messze halt - s a dal a legszebb hála - zengd nékünk ezt a dalt,

ó, hegedűs, te gyermek: zengj hálát húrodon, ne hálátlan keservet, mely halállal rokon,

s hogy akik messze értünk ontottak drága vért, érezzék, drága vérük nem folyt csak bánatért,

zenész, te szívhúrokból vágyszőnyeget szövő, csendüljön ki dalodból a Béke és Jövő:

zengd, amit Ők akartak - s jaj! meg nem élhetik -: kik életünkért haltak, zengj életet nekik!