Láttad-e mint holtat
A gyönyörü holdat
Csuszni arany mezében?
Holtan hazajárván
Surranni a márvány
Ég fekete vizében?
Holt tüzeknek hamvát,
Holt vizeknek havát
Vinni fagyos kezében?
Nincs már önnön üszke,
Éjjel azért büszke
Napinni a holdvilág:
Nesztelen, kényesen
Száll tova fényesen
Néma, sima holt virág:
Büszke, hogy maga van,
Kényesen, magasan
Fényesen - egy holt világ!
Fénnyel, noha pusztán,
Hidegen és tisztán
Jár a lelkem magasan:
Régi hevem, tüzem,
Régi könnyem, vizem
Hol van? Ugyan odavan!
Száll a lelkem, száll még,
Mint egy fényes árnyék,
Hüvösen és havasan.