Álmomban halk kezek és halkezüstfény
acélok delejeztek s én remegtem...
Alagútban futunk, és durva füstjén
a rab vonatnak ingunk szédületben.
Az ablakon hűs csillámok szaladnak:
hűsek, eltűnők, hazugok, vizessek.
Halálszaga van minden pillanatnak
s omolva csúsztat el hogy továbbessek.
Kapaszkodom... szemembe kormos gőz ül...
Lesem a fényt... (Csak addig óna Krisztus!)
Vad sors-vasak zörögnek és az őrült
vasak közt reszket és elfolyik a híg hus.
Új csillanás az ablak párafüstjén...
Szegény remegős álmom! Elalélok...
Hogy is volt? halk kezek és halkezüstfény
halk kezek és halkezüstfény acélok...