[Nem bűnös ki szive szerint...]

Nem bűnös ki szive szerint tesz, bár a tette rossz Edvárd király, angol király se volt talán gonosz.

Hiszem: lelkes volt, mint aki szent célra intetett s nem ismert benne habozást melléktekintetet.

S ha zsarnok volt: tán látta már hogy más itt nem segít s az ő erős kezeivel lehet csak úr a britt.

Hiszem hogy önfeláldozó és nagy tettekre kész s a hon baján segíteni bölcs volt a zsarnokész.

Hogy éljen még az ideál melyet korcs kora tép munkálva tűrjön józanul az istenadta nép.

Hogy szentül és zavartalan álljon a régi rend s dologhoz lásson biztosan a céda parlament.

De az oroszlán is nemes mégis amerre jár csak szitkokat hall és sikolyt ez a nemes király.

Ideálja nem védi meg mert régen könyvbe halt egy új nagy eszme születik de ő nem látja majd.

S a madár akit ő etet kit ő kalitba zár a kalit ablakán kinéz s megszólal a madár.

Kiáll miként egy welszi bárd megszólal: „Halljatok hazámnak hangja gyenge bár de néma nem vagyok.”