Mint a napfény a vízeken
a szemed fénye olyan volt
Ismerős, mégis idegen
remegő reményre hangolt
az ajkad dacos dagadás
dagadó és meleg élet:
ó igéretes tagadás
tagadást rejtő igéret!
Mit ért igéret és remény?
Jött-ment mint hajnali álom
mért jött a semmiből elém?
Csupán hogy tünjön és fájjon.
És - - -
És milyen föld ihatta be
szemeidnek drága nedvét?