Mily tisztának-épnek kell lenni ki világ elé mer állni - csodáljad őt!
világ elé áll meztelen lélekkel! Micsoda vizekben
fürödhetik az! micsoda szabad, gyönyörü vizekben!
Micsoda szelek a törölközői!
Könnyü a márvány isteneknek törött karjaikat mutatni
s más gőgös, tiszta, végzetes hibákat, mikkel müvészük verte vagy az évek:
csak vendég sima tagjaik keményén a sár mely a földből rájuk tapadt.
De mik vagyunk mi, testvéreim? és megtagadhatjuk-e a Sarat?
Vagy mutathatjuk-e közömbösen, vagy akár nevetve, vagy sirva:
„Ime ez vagyok én, ilyen piszkos! kire az Isten képe van fölirva!”?
Léha beszéd ez, kedveseim! Illene egy kis szégyen hozzánk
mikor magunk vagyunk a Sár, s nem kivülről tapadoz ránk
s ahogy testünk sárból való s bellül tele vérrel és sárral,
ugy van a lelkünk is tele szennyel és borzadállyal!
Jobb volna föld alá bujni, mint a piacra kiállni,
tengerbe vagy tisztitótüzbe ázni, égni, leszállni...