Mi van veled ember? Nincs már teveled
sem apád, az Igazság, sem anyád, a Képzelet.
Belépsz az életbe, fejmeghajtón,
mint egy hivatalba, a párnás ajtón.
Nincs főnök itt, s mégis szigorú hivatal
szabja tenni mindenkinek azt amit nem akar.
Az Idő, goromba irodaszolga,
az üres lapokat elébe tolja.
Egymás után, s már készen, rubrikázva.
Előre tudod, hogy mit kell írni rája.
Alighogy kitöltötted, elkapja előled,
s úgy nézel utána az elröppenőnek,
mint aki valamit elfelejtett;
s titkon már bánni kezded,
mért nem húztad keresztül a buta rubrikákat,
vagy mért nem rajzoltál inkább valamit, madarat, virágot...