Mindig gálában, mindig új divatban
forog a drága hölgy a kirakatban.
Nincsen egy gombostűnyi hiba rajta:
fehér a foga és piros az ajka.
Szabályos arca mindig mosolyog,
mindig vidáman, egyformán forog.
Mindenfelé forog, jónevelésű:
sohasem esik ki hajából a fésű.
Tartása egyenes, fejet nem ingat
merev szemével sohasem kacsingat.
Körülcukrozza fénnyel őt a villany
s ő mosolya cukrával visszavillan.
Örök pompában úszik és csodálják
a kirakatot érte körülállják.
De bármi szép kivágott melle, karja
nem ér fel hozzá az óhajok alja.
Mert hol az angyal végződnék a nőben
ottan végződik ez a nő: csipőben.
Oly tiszta, mint egy angyal s oly tudatlan
de mindig szép ruhában, új divatban
forog a drága hölgy a kirakatban.