Izzik az ablak
résin a napnak
üszke már
költi az álmost
és a szobám most
tűzben áll:
bútora máza
szikrafészek,
tavaszi láz, a-
merre nézek;
lángol az asztal
rőt az ágy
s kél a panaszdal:
gyúl a vágy:
„Haj, csupa börtön
s árny, mibe’ töltöm
életem,
pedig a tágot
csak a világot
szeretem.
Itt a szobákban
nincsen élet,
kívül a tágban
szívem éled,
kívül a tágban
új dalom,
bent a szobákban
únalom.”
„Messze hazába,
Amerikába
szállnék én,
tengeri hantra
vízi kalandra -
járnék én:
metszve a szárnyam,
ajtóm zárván,
tömlöcös árnyon
tengem árván
tengeri hantra
nem szállok
vízi kalandra
nem járok.”
„Nap, ki koronkint
ablakomon kint
üszköt vetsz,
fénynyilad által,
vén nyilas, által-
tüzködhetsz:
Nyitni e zárnak
rézkilincsét,
törni ez árnyak
jégbilincsét,
tavaszi hónap,
nincsen hőd,
csalogató nap,
nincs erőd!”
Igy száll a panaszdal
szól a vágy,
de lángol az asztal
ég az ágy...