Ma ujra csillagos. Csillagai az égnek
- Lásd mára mind kijött - lakodalomnak égnek
és dobogó szived drága zenéjü hangja
szegény ijedt szived lakodalmunk harangja
s elfog a büszkeség amint dobogja: Bim bam!
hogy ilyen gyönyörűt tartok a karjaimban
s hallgatom ajkadat, a véreset, a pirost
s ugy gyűröm ujjaid, mint egy darab papírost
mint gyónócédulát, mint szerelmes levélkét
amelyre leirád szivednek első vétkét
s mikor tanácstalan melletted álltam árván
s láttam hogy mind nem ér semmit a sok szivárvány
melyet valami nap bágyadt egemre festett
s hogy az egész világ szive nekem a tested
s láttad hogy életem belehull bús tüzembe:
e drága levelet csusztattad a kezembe.
És néha azt hiszem hogy semmi, semmi, semmi
hogy egyek ne legyünk, már meg nem tudja tenni
és máskor azt hiszem hogy minden, minden, minden
ellenem esküdött - de ha szemed tekintem
akkor nyugodt vagyok, szívembe száll a béke
mint aki tóba néz és a tóban az égre
s hallgatom szívedet, amint dobogja: Bim bam
s gyönyörrel, gyönyörüm! gyötörlek karjaimban.