Skip to content
1883–1941

[Ma reggel amint...]

Mihály Babits

Ma reggel amint kiléptem a ház fekete kapuján egy lány jött szembe velem egy friss szép reggeli lány.

Mondják, ha banyát, ha papot látsz meg ilyenkor először fekete lesz a napod. S most este, gyónva magamnak

érzem, e csacska lány mosolya aranyozta be mámat egészen, mint felkelő nap a messze tájt

völgyet, hegyet, mocsarat, tavat (A tegnap tája sötét volt a holnap tája ki tudja? a ma reggeli nap

át nem ér a helyen, hol égre fordul a föld. Ó melyik mennyei isten szakitotta szét a mi életünket

külömböző napokra külömböző szinü gyöngyök az éjszakák sötét fonalán siklanak

S a fonál sötét szine áttetszik a gyöngy fényén vagy egyszinü mind csak egyikre hirtelen fény esik felissza, szikrázik

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
[Ma reggel amint...] · Mihály Babits · Poetry Cove