A mások gondolatai
mint fiatal gyönyörü lányok
jöttek egyszer elém:
arcuknak húsa szent keménység,
szemük sötéte fény.
Igérő, idegen sereg,
friss utak fáklyáinak állván,
fiatalsága hí -
De megvénítik szemeimnek
öröklött napjai.
Egy-kettő, s minden: ismerős!
Ti nem láttok, csak emlékeztek,
öröklött, bús szemek!
Az arc ráncot vet, a haj őszül,
amint ti nézitek.
Húsuk lappad, szemük borul;
öregen állnak, körülállnak;
és száz, és egyre több...
Ó jaj, hogyan találjam útam
a vén sereg között?