Csárdába falakon
olykor
láthatsz, ha falukon
bolygol,
s únt szemed elmereng
bor közt,
ily képet, mely dereng
por közt,
por között, mely keni
jócskán,
ily képet csüggeni
ócskán:
Közepin klasszikus
bolt áll,
bolt alatt koszorus
oltár,
oltáron glória
fény ül,
bús allegória
széllyül,
magas Hungária
gyászban,
Kossuth, igaz fia
lázban,
Petőfi önerét
mártja,
ujjal a hon nevét
áldja,
- mily erő, mennyi láng,
jellem
zsarnok Ausztriánk
ellen -
Fenn: lebegő ölyű,
bús ág,
nagy térdű, bő ölű,
múzsák. -
Csitt, mindez ponyva ma,
dalnok!
jó bajtárs lett ama
zsarnok.
Múl az év, múlik a
láz is,
szent ügyük már csupa
frázis.
S mi harcok anyja volt
nemrég,
ma csak egy lanyha holt
emlék.
Új év jön és fakad
új láz
az idő harcokat
ujráz.
Ádázabb viadal
buzdul,
ó, mennyi fiatal
pusztul!
Raj jön a tavalyi
rajra,
új kép a falusi
falra.
Azt is majd por keni
jócskán
s búsan fog csüggeni
ócskán.